"Az időnk 75 százalékában nagyon részeg emberekkel foglalkozunk..."
A most elkészült adatbázisra és mobilalkalmazásra hosszú idő óta nagy igény mutatkozott... Ezentúl az okostelefonja segítségével bárki megtalálhatja a hozzá legközelebb eső szoptató helyiséget.
Az idős Áron bá éppen hazafelé tart. Pipázgat és közben utolér egy fiatal menyecskét: - Felvenne a kocsira? - Fel én. - Ez aztán igen, gyönyörűek a lovai. Eladná őket? - Semmi pénzért. - Aztán mit adna egy jó meleg pin@ért? - Semmit. Kisvártatva nagyot szív a pipából, kiereszti a füstöt és megszólal: - De egy jó kemény f@szért, odaadnám mind a két lovamat... >>> Még több Székely viccért katt ide <<<
0:18-tól indul a nóta "Lapostetű ficerál a gatyámba, jó nagyokat belecsíp a pics@mba..."
Kedves Napiszar! Mindennap van szerencsém röhögni miattatok, de azt, hogy az élet ajándékoz meg egy igazi gyöngyszemmel, azt nem gondoltam volna. Remélem most viszonozni tudom az alábbi történet megosztásával azt a törődést amit Tőletek kapok mindennap. Tehát a Story: A családommal úgy döntöttünk, hogy kanapét vásárolunk. Ennek érdekében felkerestünk néhány bútoráruházat. A reklámmentesség miatt csak Xamöm-nek hívott áruház budapesti parkolójához érve, (itt ugye behajtáskor kapsz egy parkolójegyet, amin a rendszám is fel van tüntetve, és ha vásárolsz az áruházban nem kell fizetned a parkolásért) az a döbbenetes látvány tárult elém, hogy egy hölgytársam áll a jegyautomatánál, és akárhogyan is nyomkodja azt, nem ad neki jegyet. Már azon gondolkodtam, hogy kiszállok segíteni neki, de kb: 2 perc után öntudatra ébredt embertársam jegy nélkül ugyan de behajtott a parkolóba. Úgy 3-4 perc röhögés után már éppen beléptünk volna a nevezett áruházba, amikor-is megpillantottuk a főszereplő járművét a bejárat előtt leparkolva. Na itt elszakadt a cérna, és életünk eddigi legnagyobb kacagó orgiáját adtuk elő, miközben azon töprengtem, hogy az öntudatra ébredés mely szintjén járhat a szóban forgó hölgytársam. Szerencsére volt annyi lélekjelenlétem, hogy rögzítsem a parkolást, íme:
Nagy elismerés volt az utcazenész számára, mikor négy kiscica ült elé és felemelt fejjel hallgatták a zenéjét.